Felújított őrház az ezeréves határon
Kultúra > Budakeszi
2008-06-14
.jpg)
Pünkösd vasárnapján felavatták a történelmi Magyarország legkeletibb vasúti őrházát Gyimesbükkön. A felújítást budakesziek kezdeményezték és szervezték meg a Budakeszi Kultúra Alapítvány segítségével. A közel húszezer fős rendezvényre Budapestről különvonat érkezett, melyet az ipartörténeti értékként számon tartott 017-es Nohab-mozdony vontatott. Június 19-én 19 órakor a felújítók bemutatják a kárpát-medencei magyarság figyelmét felkeltő vállalkozásról készült filmjüket.
2006 nyarán Gyimesbükkön jártunk. A Deáky panzióban. Deáky úrtól vettem egy könyvet: Bilibók Ágoston gyimesbükki lakos írását a Csíkszereda-Gyimesbükk vasútvonal történetéről. A könyvet többször elolvasva fogalmazódott meg bennem, hogy ezen a vasútvonalon már pedig egyszer végig kell utazni. Most, 2007 tavaszán azt tervezzük nagy várakozással, hogy Pünkösdkor ismét Gyimesbükkön leszünk, ezúttal már barátainkkal együtt, s a vasutat és környékét alaposan megnézzük. Köszönet Bilibók Ágostonnak, hogy megírta könyvét és ezzel a mi figyelmünket is felhívta erre a páratlan vasútvonalra és annak építőire. Budakeszi, 2007. április 26. Bánkuti Ákos |
A történelmi Magyarország legszebb vasútja a Csíkszereda-Gyimesbükki vonal 25 ezrelékes emelkedőkkel, rendkívül kis sugarú, 250-4000 méteres ívekkel, 140 híddal, viadukttal, áteresszel, mély bevágásokkal, magas töltésekkel. A pálya 89 %-a emelkedő, vagy lejtő, 44 %-a ívben vezet. A lóvészi alagút 1012 m-es magasságban keresztezi a Kárpátok fő gerincét. A szépséges Karakó-völgyhíd 226 méter hosszú, 64,4 méter magas és mindkét világháborúban felrobbantották. A Ladók-völgyhíd 94 méter hosszú és 37 méter magas, az Utusaly-völgyhíd 40 m hosszú és 30 m magasan vezet. Az egykori határátkelőn, Gyimesbükkön épült állomás méreteivel és eleganciájával a szegedi, fiumei vagy a miskolci állomásokkal vetekszik. Az állomástól nem messze, csupán pár méterre az egykori ezeréves határtól, a Rákóczi vár lábánál áll a 30-as számú vasúti őrház, a magyar királyi államvasutak legkeletibb őrháza. A Tatros folyó és a vasút közvetlenül az őrház mellett hagyja el Erdélyt, és lép át Moldvába. Az épület vasúttörténeti emlék, 111 éve, 1897-ben épült és a XX. század vérzivataros történelmének egy valóságos darabja. A helyet történelmi hangulata és jelentősége miatt évről évre turisták ezrei keresik fel, még a bokrokon is nemzeti színű szalagokat lenget a szél.
Az őrház története
Ez a vasúti őrház a magyar és a román állam között kötött korábbi szerződés alapján az 1896-97-ben elkészült Csíkszereda – Gyimesbükk – Palánka – Kománfalva vasútvonal részeként épült. 1920 után a román vasút, a CFR használta, 1940-től ismét a MÁV, illetve a Magyar Honvédség. Ekkor az épület pincéjében és mellette lőrésekkel ellátott bunkert alakítottak ki.
1944-ben súlyos harcok voltak a környéken, melynek nyomai az őrház környékén és a Rákóczi-vártól induló egykori határgerinc mentén még ma is jól láthatók. A gyimesbükki helyőrség parancsnoka 1944 tavaszától Sebő Ödön volt, aki katonai pályafutását Erdélyben, a 32. határvadász zászlóaljnál kezdte. A román átállás után, 1944. augusztus végén a 24 éves fiatal tiszt a zászlóaljára zúduló nagyméretű szovjet támadásnak katonáival három hétig ellenállt. Olyan sikeresen harcoltak, hogy a szovjetek nagy erőket sejtettek Gyimesbükk környékén. A román fennhatóságú Dél-Erdély felől Battonyát már szeptember 23-án elérték az oroszok, miközben a gyimesi szorosban szeptember közepén még tartották a határvonalat. A kitartóan védekező zászlóaljat a szovjetek végül bekerítették, melyből Sebő főhadnagy a rábízott katonákkal sikeresen kitört és az erdélyi magyar és német hadseregek utóvédjeként, zászlóaljával végigharcolva Észak-Erdélyt, Szlovákián át Németországig, az amerikai hadifogságig vitte embereit.
Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyve a Gyimesi-szorosban 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között lezajlott hősies védekezés harcainak, majd a bekerítésből való bravúros kitörésnek állít emléket. A már sehol nem kapható kötetet a Budakeszi Kultúra Alapítvány a felújított őrház 2008. Pünkösd vasárnapi átadására újra megjelentette.
Az őrházat a háború után ismét a román vasút, a CFR használta 2000-ig. Sorsa megpecsételődni látszott, amikor néhány évvel ezelőtt a román vasút eladta építőanyagnak. Egy helyi tanár, Deáky András azonban az épületet megvásárolta, a tetőzetét kijavíttatta és a gyimesbükki önkormányzatnak adományozta.
A felújítás
2007-ben kapcsolódott be az őrház sorsába az a budakeszi baráti társaság, .jpg)
amely végül a felújítás motorja lett. Herein Gyula, Bánkuti Ákos, Herein István, Mayer Gábor és Szász Károly 2007 pünkösdjén egy jelentős összegű adománnyal kezdeményezték az őrház eredeti magyar vasúti szabványoknak megfelelő felújítását, környezetének rendezését.
„Bilibók Ágoston nyugdíjas vasutas nagyon ismeri a környéket, a vasutat pedig különösen. Õ mindent megmutatott nekünk. Délutánra odaértünk a határra az őrházhoz. Guszti bácsi régóta gyűjti az adatokat és a tárgyakat a vasútvonalról, de mindig is fájdalma volt, hogy ez az őrház teljes romjaiban áll, pusztulásra van ítélve. Mondta is, hogy milyen jó lenne, ha egyszer ez a ház megújulhatna. Akkor éppen én álltam mellette, hát felvetettem neki: Guszti bácsi, mi lenne, hogyha ezt megcsinálnánk?” (Herein Gyula) |
2007 őszén a segítőkész írott és elektronikus sajtó (Budakeszi Iránytű, Indóház magazin, Lánchíd Rádió, Duna TV, Magyar Nemzet és számtalan internetes honlap) segítségével elindult az egyre szélesebb összefogás. 2008. február elején Bánkuti Ákos és Herein Gyula az alapítvány nevében megállapodást kötött .jpg)
a gyimesbükki önkormányzattal és kivitelezési szerződést írt alá a bekért árajánlatok és referenciák alapján kiválasztott csíkszeredai kivitelezővel, a Harbau Kft-vel. A felújítás a gyimesbükki önkormányzattal, valamint Deáky András és Bilibók Ágoston helyi lakosok segítségével és felügyelete mellett megkezdődött. A gyimesbükki önkormányzat egy ellenszavazattal megszavazta az épület felújításának engedélyezését, és vállalta a költségek egyharmadát.
A Csíkszereda-Gyimesbükki vasútvonal és így az őrház MÁV másodrangú fővonali pályaszabvány szerint épült. Méretei: 7,1 x 6,5 m alapterületű szoba-konyha és pince. Régen az épülethez tartozott egy kis istálló és kemence, ami nyomtalanul eltűnt, újjáépítésükre most nem volt lehetőség. Állt itt egy kerekes kút, amelynek stilizált változata a bejárat mellett tetővel ellátott tábla az őrház magyar és román nyelvű történetével és az adományozók névsorával. Az őrházhoz tartozott még tíz ár mezőgazdasági terület és egy árnyékszék. Ez utóbbi most a vasúti sín túloldalán kapott helyet.
2008 márciusában a tető és a födém teljes cseréjekor a gerendák az eredeti mintázat szerint megfaragva kerültek a helyükre, s a tető hódfarkú cserépborítást kapott. Az épület két helyisége közötti, befalazott boltíves átjárót újra kibontottuk és a kéményt eredeti állapotában állítottuk helyre. Az eredeti döngölt és deszkapadló helyére szigetelt beton, arra pedig tégla járófelület került. A sín felőli oldalon a MÁV-szabvány figyelembe vételével fából kerítés készült. A tetőre egy eredeti és működőképes Leopolder típusú vonali őrházharangot, a bejárati ajtó mellett pedig egy Gattinger típusú állomási peronharangot helyeztünk el. A tetőharang öblös tál formájú eleme például fél évszázada vályúként szolgált. Egyenesen a disznóólból sikerült kimenteni, hogy újra elláthassa eredeti feladatát.
1940-43 között a pincével összeköttetésben bunkert építettek az épület alatt, a Románia felőli oldalon pedig egy ajtót befalaztak és ott lőrést alakítottak ki. Ezeket az átalakítás során történelmi – hadtörténeti jelentőségük miatt megtartottuk. Az épület két sarkán elhelyezett golyószóró állások állapotát megóvtuk, a bunkert kitisztítottuk és két bejáratát vasajtóval zárhatóvá tettük. A Gyimesbükk felőli sarkon a Szent Korona alakúra formázott bunkerre visszakerült az eredetinek megfelelő, méretarányos, megdőlt kereszt.
A vasúttól és az önkormányzattól időközben megkapott újabb engedélyek alapján és a folyamatosan érkező adományoknak köszönhetően nem csak az épület, hanem a környezetének a rendezése is megtörtént: pihenő padok, asztalok és egy vasúti aluljáró épült a Rákóczi vár biztonságos megközelítésére.
Az 5,4 millió forintba kerülő felújításból a pótmunkákkal növelt szerződéses összeg egynegyedét állta. A beruházás ¾-ét teljes egészében a Budakeszi Kultúra Alapítvány adományozói fedezték.
Az őrházban Bilibók Ágoston vasúttörténeti gyűjteményéből nyílt kiállítás, amely júniustól szeptemberig 10-17 között minden nap látogatható.
Az ünnepség
A gyimesbükki önkormányzat, a szervezők és a Budakeszi Kultúra Alapítvány 2008. május 11-én, Pünkösd vasárnapján az őrházat és környékét ünnepélyesen felavatták. 
Aznap délben Gyimesbükk kontumáci kápolnájánál szabadtéren közös szentmisét mondott Salamon József gyimesbükki plébános és a dévai Böjte Csaba ferences atya, aki ugyanezen a napon nyitotta meg Gyimesbükkön legújabb gyermekmentő házát. Ezen a napon avatták Pfaff Ferenc (1851-1913), a MÁV egykori főépítésze, a gyimesbükki vasútállomás tervezője emléktábláját is az állomás épületénél.
Az ünnepség a vasúti őrháznál folytatódott. „Csapatmunka volt mindaz, amit Önök megvalósulva látnak. Nagyon sok ember pénzének, szeretetének, odaadásának köszönhető mindez” – köszöntötte a megjelenteket az őrházat a lebontástól megmentő Deáky András. Történelmi pillanatként értékelte az eseményt Görbe Vilmos, Gyimesbükk polgármestere. „2005-ben megszűnt a vasúti műtárgyak fegyveres őrzése, ez az épület is gazda nélkül maradt és közprédává vált. Ma új köntösben köszönthetjük, és méltán mondhatjuk, hogy ez egy jelentős, határon átnyúló vasútbaráti összefogás, anyagi és morális munka eredményeként valósult meg” – hangsúlyozta Bilibók Ágoston nyugdíjas vasutas tiszt, az őrházban megtekinthető vasúttörténeti kiállítás gazdája.
Hidas Mátyás, a felújításban központi szerepet játszó Budakeszi Kultúra Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint az utókor számára sikerült megőrizni a magyar történelem egy valóságos darabját. „A Budakeszi Kultúra Alapítvány nevében szeretnék köszönetet mondani azoknak, akik nélkül ez a nemes vállalkozás nem jöhetett volna létre. Köszönetet mondani azoknak, akik felismerték ennek a talpalatnyi épületnek és környékének a jelentőségét, megfogalmazták és hirdették az üzenetét és beleavatkoztak a sorsába, amikor a megmentéséhez arra volt szükség. Köszönet Deáky Andrásnak, Bilibók Ágostonnak és a gyimesbükki önkormányzatnak, akik megőrizték és ezután is őrizni fogják az őrházat, nem csak maguknak, nem csak a gyimesbükkieknek, nem csak az erdélyieknek, hanem minden magyarnak a Kárpát-medencében és azon is túl.
Köszönetet mondok annak a maroknyi budakeszi csapatnak, akik felelősségteljes vezető beosztásuk és népes családjuk mellett fontosnak tartották, hogy az elmúlt félévben szabadidejüket arra fordítsák, hogy minden részletre kiterjedő aprólékossággal megtervezzék, leegyeztessék és megvalósítsák az őrház eredeti magyar vasúti szabványnak megfelelő felújítását helyi segítőikkel és a kiváló munkát végző csíkszeredai Harbau Kft-vel. Köszönet Koós Hutás Katalinnak, Bánkuti Ákosnak, Debreczeni Lajosnak, Herein Gyulának, Herein Istvánnak, Mayer Gábornak és Szász Károlynak lelkesedésükért és elszántságukért, akik mögé, tisztességüket ismerve, a Budakeszi Kultúra Alapítvány felsorakozott, az alapítványi hátteret biztosítva a megvalósításhoz. És büszke vagyok, hogy ezt a pár mondatot ma itt elmondhatom.
Köszönöm annak a csak mostanáig közel százötven adományozónak a pénzbeli támogatást, a bizalmat és a bátorító szavakat, amivel megtiszteltek minket. Nevüket most nehéz lenne felsorolni, megörökítettük őket az őrház mellett és benn az épületben elhelyezett táblán. Köszönjük a többszázezres összeget adományozó bizalmát, a vasút szerelmesének támogatását, aki mind a húsz Nohab-mozdonyt személyesen ismeri, az ősei szülőföldjétől messzi idegenbe szakadt, de a gyökereihez ragaszkodó adományozó elérzékenyülését és annak a nyugdíjasnak a forintjait, aki minden hónapban küld nekünk összeget.
Csak az a nép, csak az a közösség bízhat a jövőjében, amelyik a múltját megbecsüli. Köszönet hát ennek a közösségnek, amelyik magyarságát az anyaföldiek számára is példamutatóan tartja, múltját, hagyományait megőrzi és felelősséggel teszi le a fiatal nemzedék kezébe.”
Az ünnepségen felszólalt még Kaposvári Péter, a MÁV igazgató, százéves MÁV - tiszti egyenruhában Husonyicza Gábor, Kazincbarcika volt állomásfőnöke, Gergely Tibor magyar és Olteanu Viorel román gyimesbükki önkormányzati képviselők. Ez utóbbi volt az egyetlen a helyi tanácsban, aki az őrház felújítása ellen szavazott. Ünnepi beszédében azonban köszönetet mondott mindazoknak, akik foglalkoztak ennek a történelemmel telített helynek a felújításával. „Szeretettel látunk minden kedves látogatót és turistát erre a csodálatos vidékre, amellyel a Jóisten megáldott minket. Ahol nem számít nemzetiség és politikai orientáltság és igyekszünk segíteni abban, hogy pozitív erővel feltöltődve térjenek haza. A gyimesbükki község tanácsa köszönetet mond mindazoknak, akik lehetővé tették ezt a nosztalgiával telített ünnepséget.” Salamon József plébános áldotta meg a bakterházat. Végül a szorosban összegyűlt többezres tömeg imájára – Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy… - megérkezett az őrházhoz a két nappal korábban Budapestről indult, gyönyörűen felújított, magyar címeres, 017-es NOHAB-mozdony is.
A sikeres rendezvény után Deáky Andrást, akinek az ünnepségért helyben a felelősséget vállalnia kellett, berendelték a Bákó megyei rendőr-főkapitányságra. Ott a megyei rendőrfőkapitány több rendőrtiszt jelenlétében közölte vele, hogy most meg kellene őt büntetnie, amiért május 11-én egy nemzetközi útvonalat a parkoló autók és a gyalogosok óriási tömege több órára járhatatlanná tett, de ezt mégsem teszik, sőt elismerésüket fejezték ki a rendezvény jól szervezettsége és fegyelmezett lebonyolítása miatt. Becslésük szerint 200 autóbusz és 2500 autó érkezett az őrház átadására, s meglepetésükre az elvonuló tömeg nem hagyott maga után rendetlenséget, még egy eldobott papírzsebkendőt sem. Az emelkedett hangulat és lelkesedés, amivel a mozdonyt Gyimesbükkön fogadták, saját bevallása szerint a rendőrfőkapitányt is meghatotta. Bár ő személyesen nem lehetett jelen a magasztos eseményen, a meghatottságot a román televízió tudósítása váltotta ki benne.
„Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.” Örülünk, hogy részesei lehettünk e lélekemelő együttműködésnek, a közös akarat sikerének.
Koós Hutás Katalin
Képgalériák, rádióinterjúk, újságcikkek a rendezvényről honlapunkon: www.budakeszikultura.hu
