Népzene felsőfokon: Jánosi András
Ki-kicsoda > Páty
2013-01-09
A legmélyebb kód - Lassan két évtizede él Pátyon a Jánosi házaspár. Mondják, „barátkozó fajta emberek, hamar lettek barátaik Pátyon is”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy alig múlik el községi rendezvény, amelyen Jánosi András népzenész vagy művészbarátai ne szerepelnének. Ha éppen nem ő húzza a vonót, akkor is gyakori vendég kollégái, tanítványai fellépésein.
A legmélyebb kód - Lassan két évtizede él Pátyon a Jánosi házaspár. Mondják, „barátkozó fajta emberek, hamar lettek barátaik Pátyon is”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy alig múlik el községi rendezvény, amelyen Jánosi András népzenész vagy művészbarátai ne szerepelnének. Ha éppen nem ő húzza a vonót, akkor is gyakori vendég kollégái, tanítványai fellépésein.
- Mikortól kapcsolódtak be Páty kulturális életébe?
- Hamarosan, amint itt kezdtünk építkezni, megismerkedtem Kuthy Ákos polgármesterrel, és fölajánlottam a műsorszervezési tapasztalataimat, amit ő örömmel elfogadott. Írtam is egy tervezetet az akkori önkormányzat számára a Pátyi Zenei Napok rendezvénysorozat életre hívásáról, de a polgármester hirtelen, tragikus halála véget vetett az együttgondolkodásnak. Az iktatott anyagot meg sem találták, hiába érdeklődtem, valahol valamelyik asztalfiók mélyén eltűnt. Persze azért szerveztünk programokat, évekig templomi koncerteket rendeztünk Páty legjobb akusztikájú termében, a református templomban. Enikő a Székely Körben tevékenykedik a megalakulása óta.
- A mostani önkormányzatnál is kopogtatott a rendezvénysorozat ötletével?
- Igen, újra benyújtottam a tervezetet, a jelenlegi polgármester és a képviselők nyitottak, a szándék megvan, azt hiszem egyelőre csupán az anyagi forrás hiánya akadályozza a megvalósítást. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy valóságos, élő kulturális életre elengedhetetlenül szüksége van egy településnek. Ez a rendezvény elindíthatna egy folyamatot, amely révén határozott kulturális arculatot kapna Páty. Több helyi művésztársammal egyeztettem már erről, többen mögé álltak. Látni kell, hogy nálunk a lakosság jelentős része csak „ágyrajáró”, azért, hogy ők is otthonuknak érezzék a falut, meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy itt tudják a szabadidejüket eltölteni. Nem újkeletű gondolat ez, jól tudták a régiek, ezért például a Kakas Kocsmában rendszeresen színdarabokat adtak elő, a Pincehegyen is együtt ünnepeltek az emberek…. A Közgazdasági Egyetem tánccsoportjával már a 80-as években bejártuk Európát, sok jó fesztivált láttunk, és tapasztaltuk, hogy a 6–8–10 ezres német települések mennyi hasznot láttak egy-egy fesztiválszezonból.
- A nyolcvanas-kilencvenes évek Magyarországa és a mai sokban különbözik, mennyire aktuális az akkori elképzelés egy általános válság közepette?
- Meggyőződésem, hogy a gazdaságot nem lehet a végtelenségig fejleszteni, de a kultúra, ha embereket vonz egy helyre, élénkítheti a gazdaságot is. Ne felejtsük el, hogy nem a politika okozta a változásokat sosem, hanem a kultúra. Bécs a szatmári béke után olyan módon szervezte meg a katonaságot, hogy a magyarság 150 évig lehetetlennek érezte katonai eszközökkel küzdeni a függetlenségért. A verbunkos nóták azonban éltek és hatottak. A századvég magyar nemessége a saját, már-már elfeledett táncait is vissza kívánta tanulni az egyszerű néptől, a XVIII. század közepétől induló irodalmi népiesség, Faludy, Amade, Orczy, Gvadányi, Csokonai, Petőfi, Arany nélkül sem lehetett volna 1848. március 15-e, mert nem lett volna fül, ami meghallja a szabadság hívó szavát. A gondolatnak kell előbb megszületnie mindig!
A skót mesék és a norvég hagyományos kultúra kurzus
- De vajon megszületik-e a gondolat vagy milyen gondolat a mértékadó manapság a kultúra területén?
- Jól példázza a helyzetet amit pár éve egy kistelepülésen tapasztaltunk: augusztus 20-a köré többnapos programsorozatot szerveztek, de értelmes műsorral már nem tudták megtölteni az ünnepet, bár volt az is. Kisiskolás gyerekeket ízléstelen, erkölcsromboló, az éjszakai lokálok táncosnőinek világát idéző produkcióval léptettek föl. Próbáltak velük utánoztatni valamit, ami nem az övék. Ugyanez az iránytévesztés jellemzi a tévés popzenei vetélkedőket, hiszen a magyar fiatalban azt a vágyat ébresztgetik, ápolják, illetve erősítik, hogy egy célja legyen, az angolszász popzene előadói stílusát, slágereit elsajátítani minél tökéletesebben. Ez a zenei világ (azt nem is számítva, hogy nyugati üzleti érdekek vezérlik, tehát már réges-rég nem egy-egy nemzedék életérzésének őszinte, spontán művészi megnyilvánulása) a magyar fiatalok életszemléletétől, életmódjától teljesen különböző – elsősorban – angolszász fiatalság zenei önkifejezése. Ha ezen nőnek fel magyar fiatalok nemzedékei, ha ez foglalja el a lelkükben a zenei anyanyelv helyét, hogyan várható el például fiatal orvosainktól, hogy a magyar egészségügy iránt legyenek lojálisak. Mindaz, ami szavakban ki nem fejezhető, csak az anyanyelvi művészet, és így a zenei anyanyelv segítségével, ami identitásunk legmélyebben beágyazott kódolását jelenti, idegen marad számukra, ehelyett egy idegen kultúra, idegen identitás utáni vágy épül beléjük. Egy skót professzor a Hagyományok Házában már 2000-ben arról beszélt, hogy a skótok, ősi nyelvüket megőrzendő, mesefesztiválokat kezdtek szervezni, és elérték, hogy a londoni kormányzat a nyugat-európai kultúra – egyébként nagyszerű – produktumainak terjesztésénél nagyobb mértékben támogassa ezeket a skót nemzeti kultúra és identitás megőrzése szempontjából számukra fontosabb eseményeket.
- Úgy tudom egyetemi tanulmányait Norvégiában fejezte be.
- 2003-ban iratkoztam be a norvégiai Høgskole i Telemark (Telemark University College) Raulandi intézetébe, amely a Telemark-i anyaintézmény hagyományos kultúra oktatására szakosodott részlege. Itt szereztem 2006-ban MA diplomát népzenészként. Az alig 150 fős egyetem egyik vezetője, Frode Nyvold és munkatársai a 80-as évek elején Magyarországon jártak, és a magyar népzenei és néptánc-, illetve népi kézműves mozgalom nagyon megragadta őket. Az itteni tapasztalataik alapján szervezték meg azután Raulandban a népi kultúra oktatását, ami egy komplex képzés, népzene és kézművesség. Hagyományos gasztronómiai kurzusokat is tartanak. Az első ilyen kurzusra a norvég királyi család főszakácsa az elsők között iratkozott be…
- Szinte közhelyként emlegetjük, hogy Kodály országában is egyre nehezebb tiszta forrásra találni. Például a népzene egyetemi szintű oktatása komoly küzdelem árán, mindössze öt éve indult hazánkban. Ha jól tudom, András részt vett a hazai egyetemi oktatás szervezésében is.
- Az érdem Richter Pál zenetörténészé elsősorban, aki jelenleg is vezeti a tanszéket, de a képzés beindításához nagy segítséget jelentett Petrovics Emil zeneszerző támogatása is, illetve a népes tanári kar évekig tartó önzetlen munkája. Magam a vonós tanszakot vezetem. Most minden évfolyamon közel húsz diák tanul, akik alapképzésben előadóművészi, mesterfokozaton tanári diplomát kapnak. Úgy látom, a nálunk végző diákok tudása jóval alaposabb, precízebb, mint más népzenészeké, akik nem vesznek, vagy vettek részt ebben a képzésben, ami várhatóan a zenei életben is érezteti hatását.
- Lesz vajon lehetőségük kipróbálni magukat? Tudjuk, nem kötelező feladat a művészetoktatás az önkormányzatok számára.
- Én úgy gondolom, lesz munkájuk, hiszen legalább ezer táncegyüttes működik Magyarországon, és több, mint hetven helyen tanítanak népzenét. Valószínűleg a következő években kicserélődnek a jelenlegi szakemberek a nálunk végzett, magasabb képzettségűekre. Mi az indítást megadjuk, és a többi az ő dolguk. Ahogy az elmúlt ötven évben a néptáncmozgalom kialakította a maga rendezvényeit, a népzenészeknek is meg kell találniuk, ki kell harcolniuk a kulturális életben a lehetőségeiket. Az új NAT-ban is vannak biztató jelek, ami reménységre ad okot.
A Bartók-rejtvény
- András harminc éve tanít az óbudai zeneiskolában. Az alapfokú művészetoktatási tantervben a népi hegedű tantervet is ön írta, és ugyanezen képzés egyetemi tantervét is. Megjelent egy könyve, A magyar népzene előadásmódja címmel. Gyakorlatilag a népzeneoktatás teljes vertikumára rálátása van. Számtalan diákot tanított. Kiket említene meg a tanítványai közül?
- Igazán ismert név nem sok van, hiszen Óbuda nem elitképző, és évtizedekig bizonytalan volt a népzeneoktatás helyzete, ezért is nehéz neveket sorolni. Blaskó Csaba a tanítványom volt, jelenleg hozzám jár Danhauser Zoli egykori növendéke, a pátyi Nyitrai Tamás is. Tintér Gabival közel tizenöt éve dolgozunk együtt, az énektanára keresett meg tanácsért, és Fábián Évához irányítottam.
- Hosszú éveken át Liszt, Haydn, Bartók népzenei merítéseit kutatta, amelynek eredményeként egyedülálló műsorok születtek a Jánosi Együttessel, amelyet 1976-ban alapított.
- Mióta népzenével foglalkozom, mindig is végeztem zenekutató munkát, ez számomra elválaszthatatlan volt a muzsikálástól. A Bartók-műsorunkat négy év kutatás előzte meg, több ezer dallamot böngésztem át ezalatt. A húsz évvel későbbi, 2001-ben színre vitt Haydn-forrásokat bemutató produkció mögött 16 évi kutatás áll, vagyis nem állandóan a kottákat bújtam, de ennyi ideig foglalkoztam a 18. századi gyűjteményekkel. Ezek az előadások komplex színpadi programok. Élvezetes és szórakoztató módon nyújtanak zenei élményt, mutatják meg a komolyzenei darabok forrásait.
- Andráshoz hogyan került közel a népzene? Ha jól tudom, Budapesten született, és ott is élt Pátyra költözéséig.
- Fővárosi gyerek vagyok, de szüleim számára a népi kultúra szeretete az életük részét képezte. Édesapám, Jánosi Sándor, aki bácskai, a magyar cserkészmozgalom egyik vezetője volt. Belenőttem a népi kultúrába, természetes volt számomra a tánc és a zene. A hegedűt azért választottam egész kicsi koromban, mert a négy évvel idősebb bátyám is hegedült, s szüleim engem is beírattak hegedűre.
- És már ekkor elhatározta, hogy népzenész lesz?
- Nem, sokáig feltaláló akartam lenni, a kedvenc könyvem a Nagy magyar feltalálók volt, óriási élményt jelentett, hogy megtudtam, mennyi mindent magyar emberek fedeztek föl. A hegedülést hosszú időre abba is hagytam, majd huszonéves koromban magával ragadott a táncházmozgalom. Megszállottan hegedültem, gyakoroltam, gyűjteni jártam. Tizennyolc évig muzsikáltam táncházakban. A hetvenes évek utolsó harmadától több mint tíz évig tartottunk táncházat együttesemmel a MOM székházban. Évekig a miénk volt a leglátogatottabb.
- Ekkor sikert sikerre halmozott a Jánosi Együttes, bejárták Európát, elvitték a magyar népzenét a tengerentúlra is. A honi kulturális közélet kevésbé harsogott a nevüktől, de a 35 év alatt több cédéjük, számos kazettájuk megjelent. Összesen 28 színpadi, tematikus műsort készítettek, ami egyedülálló a magyar népzenei életben. Tavaly parádés születésnapi koncertet adtak. Mire készülnek most?
- Most fejeztük be három lemezfelvételünket: NKA-támogatással a 35 éves évfordulónk alkalmából megjelenhet a Kodály-művek forrásai és a Rákóczi-szabadságharc zenei emlékei című régebbi műsorunk, valamint egy teljesen új CD, válogatás Bartók 1910-es évekbeli Maros megyei gyűjtéseiből.
Szádváriné Kiss Mária
Pátyi Kurír 2012/4.
