A kitelepítettekre emlékeztek
Múltunk tanúi > Budakeszi
2011-03-23
Március 19-én az 1946-ban Németországba kitelepített budakeszi sváb családokra emlékeztek a Budakeszi Német Önkormányzat szervezésében a Kálvária-kápolnánál, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium aulájában és a Fő utcai római katolikus templomban.
A Kálvária-kápolnánál Schrotti János, a Budakeszi Német Önkormányzat elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, először németül, majd magyarul. A kápolna falán elhelyezett emléktáblánál Budakeszi önkormányzata, a német önkormányzat, a Hagyományőrző Kör, 
a Tarkabarka-Kunterbunt Óvoda, a Széchenyi István Általános Iskola, a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium és a Budakeszi Helytörténeti Gyűjtemény Baráti Köre Egyesület koszorúzott. Az ünnepségen Nádas Anna a Budakeszi Kultúra Alapítvány támogatásával készített sváb népviseletben jelent meg.
A Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban Kőrösiné dr. Merkl Hilda igazgató rövid történelmi utazásra invitálta az egybegyűlteket a svábok, frankok, osztrákok betelepítésétől az 1946-os, a II. világháborút követő kitelepítésig - foglalja össze Kőrösi Annamária, a német önkormányzat tagja. A XVII. század végén betelepülő németajkú lakosság az „ígéret földjére” igyekezett, de csalódnia kellett. Háromgenerációnyi időre volt szükségük, hogy gyökeret tudjanak ereszteni. 
Ahogy ők mondták: az 1. generációé volt a „Tod” (halál), a 2. generációnak jutott a „Not”(szükség), és csak a 3. generáció élvezhette a „Brot”-ot (kenyeret). 1698-ban huszonkettő Budakeszire érkezőről tudnak, 1729-ben már 151 család szerepelt a budakeszi telekkönyvben, melyet a Bécsi Udvari Levéltárban őriznek, s melynek érdekessége, hogy a keresztnevek szerint sorolták betűrendbe. Miközben a robot, a terhek egyre nőttek, 1739-ben pestisjárvány felezte meg a lakosságot. A pestisben elhunytakat a Kálvária-dombon temették el, erről tanúskodik a dombon található kereszt felirata is. Az 1848-49-es szabadságharcnak a svábok is részesei voltak. 
Damjanich János egy kérdésére - "Seid ihr Schwabwen?” - a következő választ kapta: "Igenis, méltóságos tábornok úr, mi svábok vagyunk, de magyar svábok!” Számos németajkú ezredes, tábornok harcolt a magyar szabadságért. És ne feledkezzünk meg az aradi vértanúkról sem: gróf Leiningen-Westerburg Károlyról, Láhner Györgyről, Aulich Lajosról, Pőltenberg Ernőről, Schweidel Józsefről. A megtorlás alatt a németek nem álltak át a Habsburgok oldalára, és a kiegyezést után az iparosodás éveiben is a magyarságot erősítették. Budapestet német származású építészek építették, az első éttermeknek, kávézóknak is német tulajdonosaik voltak.
A megemlékezés a római katolikus templomban ez alkalomból már hagyománnyá vált gyertyafényes misével folytatódott. A misét Salat Imre atya celebrálta.
A Széchenyi István Általános Iskolában kiállítással emlékeztek meg a kitelepítés évfordulójáról.
fotók: Bechtold Jakab
A rendezvényekről készített további fotók ide kattintva megtekinthetők!
