Budakörnyéki iránytű E-mail Keresés


Elhunyt Máté Edit

Múltunk tanúi > Budakeszi

2010-05-21


Életének 85. évében elhunyt a budakeszi születésű Máté Edit, akit 1946-ban kitelepítettek, visszaszökött, 56-ban Németországba települt, de a szívében mindig a szülőfödjéhez ragaszkodó, budakeszi sváb asszony maradt.

Máté Edit
*Budakeszi 1925. december 30. 
†Karlsruhe 2010. május 11.
 
Sokáig nem is tudtam, hogy mi nem vagyunk magyarok - emlékezett gyakran vissza Máthé Edit gondtalan gyermekkorára. Ez az identitáskeveredés sokaknál elöfordulhatott Budakeszin, hiszen Magyarországon születtek, úgy, mint felmenőik kétszázegynéhány évig visszamenőleg. Magától érthetődő volt számukra, hogy az iskolában a tananyagon kívül a hazaszeretet szívták magukba, magyar verseket, énekeket tanultak meg kivűlről. A több mint hat évtizeddel ezelőtt még gyerekfejjel, illetve fiatalkorukban Németországba kerültek körében máig sem merült ez a feledés homályába, nem múlhat el úgy egyetlen találkozójuk sem, hogy ne énekelnének lelkesen magyar dalokat is. 
 
Budakeszin a gyerekeknek ez természetes volt, kétnyelvű környezetben nőttek fel, csupán azt figyelték meg, hogy van az iskola nyelve és van az otthoni. Nem jelentett gondot számukra, hogy rendezvényeken magukra öltsék a magyar-, máskor meg a sváb népviseletet. A nevük változásán is követni lehet az akkori kor furcsaságait. Edit mosolyogva mesélte mindig, hogy anélkül, hogy többször férjhez ment volna, számos nevet viselt. Pfendtner Editként anyakönyvezték. Édesapja önként-kötelezően (a harmincas évek közepe táján a névmagyarítás ugyan önkéntes volt, de minden vonatkozásban hátrányba került az, aki ezt nem tette meg) Penteire változtatta. Edit hozzá ment dr. Math Istvánhoz, akinek szintén megváltozott a neve Mátéra, amit Németországban az ékezetek hiánya miatt Mate-nak irtak.
 
Máté Edit tehát sokáig nem tudta, hogy nem magyar. Erre később elég nyomatékossan felhívták a figyelmét.
Kitelepítették. Karlsruheba került apjával és nagyapjával, mivel otthon rövid időn belül elveszítette édesanyját és nagyanyját. Nem sokra rá hírt kapott otthonról, hogy a vőlegényét, Math Pistát, hazaengedték az orosz hadifogságból és nagyon beteg. 
 
Editet kemény fából faragták. Fiatal nő létére egyedül nekivágott az ezer kilométeres útnak. Több határt és katonai övezetet kellett illegálisan átlépnie. Sikerült, de otthon nem volt nyugta. A feketén visszaszököttek után a magyar rendőrség hajtóvadászatot indított.
 
Math Pista katolikus pap unokatestvére egy budapesti templomban zárt ajtók mögött Isten áldását adta rájuk. Azért kellett a templomot zárva tartani, nehogy valaki véletlenül betévedjen oda, aki felismeri és feljelentheti.
 
Gyakran padláson, szalmán aludtak rokonoknál, ismerősöknél, akik elrejtették őket. Féltek a rendőrségtől. Bár néhány év múlva amnesztiát kaptak a hazajött svábok, a vasfüggöny szorosan legördült. Paradox módon így maradt Edit annak a Magyarországnak a "foglya", amelyik egyszer már kitoloncolta.
 
Edit nem tudta megbocsátani az akkori országvezetőknek a mérhetetlen igazságtalanságot, szenvedést, a szabadság hiányát. Az ´56-os forradalom és szabadságharc alatt a határok rövid ideig kinyíltak. Edit - most már a családjával együtt, hiszen közben két kislányuk született - újból a zöld határon kelt át, de immár az ellenkező irányba.
 
Németországban gazdasági fellendülés, munkalehetőség. Nem kell félni az ÁVÓ-tól. Nyugalom van. Béke. Papírok rendben. Elismerik öket, mint németek. Menekültigazolvány. Otthon nem fordult vele elő, hogy identitásproblémái lettek volna. Itt igen. Magyarországon született. Magyarnak nevelték. Magyarországról kitelepítették mint svábot. Illegálisan visszaszökött. Ott üldözték. Újból nyugatra menekült, ahol elismerték németnek. Végül is ki vagyok én? - tette fel magának gyakorta a kérdést. Gyerekkorában a Hősök emlékműve lépcsőjén hangosan szavalta a Talpra magyart március 15-e alkalmából. És itt német. Német? Ebből a dillemmámból sok-sok évvel később az unió szabadította fel: Hiszen mi mindannyian európaiak vagyunk!
 
A munka mellett is, de főleg amióta nyugdíjba került, aktívan részt tudott venni Budakeszi Társaság (Budakesser Gemeinschaft) munkájában. Tevékenysége során nagyon sok értékes embert ismerhetett meg. Egy ízben alkalma volt találkozni Habsburg Ottóval is. 
 
Máté Editnek bámulatos tárgyi tudása volt. Élményszámba ment, ha találkozásunkkor elbeszélgettünk például történelemről, legyen az etruszkokról, a Habsburgokró vagy az ősi Egyiptomról szó. A könyvtáruk is egy kincsesbánya volt. Edit egyszer megkért, hogy szerezzük meg neki - kerül amibe kerül - Howard Carter eredeti kiadású könyvét. Carter Tutenkhamen sírjának feltárásával vált világhírűvé. Ez azért említésre méltó, mert a hozzá hasonló korú hölgyeket (tisztelet a kivételeknek), egészen más természetű dolgok foglalkoztatják, nem egy angol archeológus szakkönyve. Vagy amikor egyik lányáékkal kijutott Londoba kérte, hogy vigyék el a British Múzeumba, ahol az egész napját eltöltötte. És ez igy ment egy hétig, amig Angliában voltak. Nem tudtunk Európában olyan helyet említeni, amelyről ne tudott volna anekdotákat mesélni.
 
Edit évekkel később csaknem napra pontosan követte férjét. Máté István 2007. május 10-én, Edit 2010. május 11-én távozott az árnyékvilágból. Távol Budakeszitöl, egyik lányuk lakhelyén Offenburgban alusszák - újra egymás mellett - örök álmukat.

Albrecht György, Karlsruhe


Vissza

iranytu-cimlap-2021-3.jpg